Antonio Stradivari hegedűkészítő mester 1644 körül (1643 vége és 1649 között) született a lombardiai Cremonában (nem messze annyi halhatatlan muzsikus szülőhelyétől), Alessandro Stradivari fiaként. (A korábbi közhiedelemmel szemben Anna Moroni nem lehetett az anyja, hiszen ő 1630-ban meghalt.)
Magyarok közül Komlós Péteren kívül, eddig csak Mága Zoltán és Edvin Marton (utóbbi Niccolò Paganini 1697-es hangszerén) játszhatott fellépésein – szponzorok jóvoltából – Stradivarin. Baráti Kristóf 2004 óta az 1703-ban készült „Lady Harmsworth" nevűt a Stradivari Society (Chicago) jóvoltából birtokolja. A 2008-ban, hazánkban (100 év után az ismeretlenből) előkerült, 1697-ben készült, C A (Capitulum Agriense, a. m. Egri Káptalan (Érsekség)) jelzéssel ellátott, Cecília nevű hegedűt Pyrker János László egri érsek hozta magával Itáliából, széke 1827-es elfoglalásakor. 1945-ben, az egri bazilika renoválásához szükséges volt annak eladása. Magas rangú (protestáns vagy zsidó) vallási vezető vette meg tízéves(!), hegedülni tanuló leányának, nyilván nem értékének megfelelő áron. Azóta nyoma veszett, új tulajdonosa 2011-ben, eredetének tisztázása után az Aranymúzeum lett. Árát nem közölték, arra az ugyanabban az évben készült, nemrégiben elkelt Molitoréból lehet következtetni (az 3,6 millió USD-ért cserélt gazdát).[4] A mecénás jóvoltából – állami közvetítéssel – használója, öt éven át, a fiatal Kokas Katalin hegedűművész. Azontúl mindig a legkiválóbb, fiatal magyar művészek kapják meg öt-öt évre, koncertezésre. (Férje, Kelemen Barnabás, Kovács Dénes 1742-es kiadású Guarnerijén játszik, a magyar állam jóvoltából.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése