Ugrás a fő tartalomra

Remekművek mindennap

Keresés ebben a blogban

Demis Roussus: Goodbye My Love Goodbye

július 10, 2017

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

dal Demis Roussus Goodbye

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések

József Attila Naphimnusz

NAPHIMNUSZ ( József Attila) Szeress úgy, mint a Nap ! "A Napsugár nem kérdezi, Hogy mennyit ér a fénye A Napsugár nem kérdezi, Hogy mit kap majd cserébe A Napsugár nem mérlegel, Csak tündökölve árad. Simogat és átölel, de nem kér érte árat. Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül. Úgy mint a nap, fényből születve Úgy, mint a Nap, áldást teremtve. Minden ember fénysugár, a mindenségnek része Azt hiszi, hogy porszem, pedig a mindennek egésze. Minden ember fénysugár, egy a végtelennel. Minden ember fénysugár, de ebben hinni nem mer. Szeress úgy mint a Nap, feltétel nélkül Úgy, mint a Nap, ami szívedből épül. Úgy mint a nap, fényből születve Úgy, mint a Nap, áldást teremtve. Szeress áldást teremtve!"

Andrea Mantegna: A halott Krisztus

Andrea Mantegna (1431 körül, Isola di Cartuna, – 1506. szeptember 13. Mantova) a térérzékelés, a perspektíva mestere és a quattrocento kiemelkedő művészegyénisége volt. Mint Francesco Squarcione(1397–1468) festő fogadott fia és tanítványa kezdte el karrierjét Padovában, ahova szintén eljutott a XV. század közepére Donatello és Masaccio szellemi hatása. E.H. Gombrich ezt írja róla “Mantegna is, mint Giotto vagy Donatello, az eseményt a maga egykori valóságában akarta feleleveníteni, de mást értett valószerűségen, mint nagy elődje. Az igények megnőttek azóta, Giottónak egyedül az emberi tartalom volt a fontos, igyekezett maga elé idézni a férfiak és nők mozdulatait, viselkedését az adott helyzetben. Mantegnát a környezete is érdekli.” Talán ez a festmény – melyet Vasari szerint a művész soha nem mutatott meg senkinek -, bizonyítja leginkább Mantegna kísérletező hajlamát a perspektívával kapcsolatban. A fekvő holttest szokatlan, a blaszfémia határát súroló beállításban jelenik ...

Pierre de Coubertin: Óda a sporthoz

Pierre de Coubertin: Óda a sporthoz "Istenek ajándéka, sport! Élet éltető vize! A nehéz munka idejében kiszórod boldog fényedet, követe vagy te a régen letűnt napoknak, mikor ifjú örömben mosolygott még az ember s felfelé hágott a napisten, s kigyúltak a hegyormok, s távoztakor fénybe merültek a magasságos erdők. A szépség vagy te, Sport! a testeket te formálod nemessé, elűzöl romboló vad szenvedélyeket, acéllá edzel lankadatlanul. Lábak, karok, törzsek összhangja és a tetszetős ütem tőled való. Bájt és erőt te fűzöl együvé, szilárddá és rugalmassá te tész. Tisztesség vagy te, Sport! Ha tőled jő, igaz kincs a dicséret, mert csak derék munkával nyerhető. A versengésnek görbe útjai s hitvány fogások sorsa büntetés. És megvetéssel sújtanák, aki a pálmát álnok csellel küzdené ki. A béke vagy te, Sport! a népeket egymáshoz fűző szép szalag: és testvérré lesznek mind általad, önuralomban, rendben és erőben. Mert önbecsülést tanulnak az ifjak tőled, s más népek jellemét is éppúgy me...

Üzemeltető: Blogger