Marc Chagall (Moise Zaharovics Sagalov, másként Moishe Segal, oroszul: Марк Захарович Шагал, Мойше Хацкелевич Сегалов) (Vityebszk, Orosz Birodalom, 1887. július 7. – Saint-Paul-de-Vence, Franciaország, 1985. március 28.) orosz–zsidó származású honosított francia festőművész, a modern festészet egyik kiemelkedő alakja, a párizsi iskola tagja.
"A legtöbb motívum egy helyen fellelhető a hatalmas “La vie” (Az élet) című alkotásán, mely tulajdonképpen egy összegzése művészi pályájának, és ugyanakkor az életének is hiszen, mint láttuk, a kettő nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz.
A jobb oldalon látható embercsoportban a szüleit és gyerekkori énjét festette le. A kezében ott van a festőpaletta, de a hegedű is megjelenik. A hegedűnek kettős jelentősége van: egyfelől utalás a gyermekkorra, amikor egy időben a zene is érdekelte, másfelől a hegedű, a zene a táncra utal és a hászid világnézet szerint az embernek nem szabad szomorkodnia, mert ezzel megsérti Istent; nevetnie és táncolnia kell, ezzel kimutatva szeretetét és tiszteletét Isten iránt. A bohóc is benne van ebben a képrészletben, és ennek a figurának is több értelmezése van: a bohóc maga Chagall, aki szokatlan, álomszerű képeivel szórakoztatni akar, mosolyt csalni az arcunkra (láttuk, hogy a nevetés fontos); ugyanakkor a bohóc a cirkusz egyik főszereplője, a porondos cirkusz – amely szintén számtalanszor megjelenik mint téma a festményeken – a társadalom, az élet cirkuszának az allegóriája.
A cirkusz motívuma egy másik képrészletben is megjelenik: itt három kézen álló és egy kötélen egyensúlyozó akrobatát látunk. Sokszor találunk Chagall festményein fejjel lefelé festett figurákat, de még táji elemeket is (házakat, fákat stb.): ez is egy allegorikus reprezentációja a háború által felforgatott világrendnek. A következő részleten a már említett motívumok mellett (kecskebak, kakas) megjelenik a gyertyatartó (a fény, a remény szimbóluma), a létra (Ezékiel lépcsőfokaira utal) és a hal, mely az egyik alapvető ókeresztény szimbólum.
Továbbhaladva ismét rábukkanunk a Chagall házaspárra, gyermekükkel; Bella itt is menyasszonyi ruhában van, mellettük az előző képről ismert virágba borult fa, és a szintén már ismert hegedűs és kék bak. A fa lábánál halványan felsejlik a Notre-Dame és az Eiffel-torony Chagall franciaországi éveit idézve a néző elé. Érdemes megfigyelni Bella alakjának a méretét a kép többi alakjához viszonyítva. Korán elveszített felesége (1944-ben Bella meghal, majd Chagall újraházasodik) fontos helyet tölt be végig a festő életében, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint éppen az általa elfoglalt hely a festményen belül, főleg ha megnézzük, milyen visszafogottan ábrázolta a művész a második feleségével megélt párkapcsolatát. Szintén ezen a részleten láthatunk egy a Van Gogh szobabelsőit idéző enteriőrt is.
A festmény felsőrészén a kimaradhatatlan Vityebszk-utalás, illetve a csónak vagy hajó tele emberekkel. Ez szintén egy sajátos interpretációja a Noé történetnek: a csónakban nem állatok vannak, hanem egy hatalmas embertömeg, de ez mégis az új kezdet és az új élet szimbóluma, mert ez egyben egyike azon számtalan hajóknak, melyen sokan Amerikába menekültek a háború idején úgy, mint maga Chagall is.
Legvégül a jobb oldalon található geometriai elemekből álló képrészletet vettük szemügyre közelebbről. A kör lehet a tökéletesség szimbóluma, a teljességgel megélt emberi és művészi élet; ezt talán az is megerősíti, hogy a körben, vagy azt érintve ismétlődnek a máshol már lefestett motívumok. Ugyanakkor ez lehet az élet emberi ésszel fel nem fogható forgataga is, melyben a valóság keveredik az álomszerű látomásokkal; vagy lehet egy nagyon stilizált óra is, az idő múlására utalva, ami a képen egymásután következő részletekben is megjelenik.
Mindenesetre a hatalmas festmény részleteiben, de egészében is igazán megdöbbentő hatással van az emberre. Ezt pedig sajnos nem lehet leírni, oda kell menni és meg kell nézni!"
Forrás: https://artmargok.wordpress.com/category/marc-chagall/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése