A Corcovado-hegy gránittömbjén emelkedő Cristo Redentor szobor megalkotásának első gondolata 1850 körül fogalmazódott meg. Az ötletgazda, Dom Pedro Maria Boss katolikus pap tervei kivitelezéséhez a portugál Izabella hercegnőtől kért anyagi támogatást, sikertelenül.
Ugyanez az ötlet 1921-ben került ismét a figyelem középpontjába, amikor Brazília függetlenségének 100. évfordulója alkalmából az egyik ismert hetilap pályázatot írt ki egy nemzeti emlékhely megtervezésére. A győztes Heitor da Silva Costa pályaműve lett: egy hatalmas Krisztus-szobor, amely mintha oltalmazón magához akarná ölelni a várost – a mozdulat a szenvedély és a tökéletesség érzetét kelti, egyben kifejezi a felszabadulás és függetlenség örömét. Az elképzelés megvalósítására a Rio de Janeiró-i főegyházmegye Emlékműhét elnevezéssel Brazília-szerte sikeres adománygyűjtést rendezett.
A szobor Párizsban készült. Kivitelezésén építész-mérnök-szobrász csoport dolgozott; nehéz műszaki feladatot kellett megoldani: felvinni az emlékművet a hegycsúcsra és ott olyan statikai megoldást találni, amely a szél és az időjárás viszontagságainak is ellenáll. Ezen problémák elméleti megoldása után 1926-ban kezdett Paul Landowski lengyel-francia szobrászművész a fej és a kezek megformálásához. A törzs és a karok részletes megtervezését Heitor da Silva Costa építészmérnök végezte.[4] Az óriási mű a húszas évek rendkívül felkapott művészeti irányzatának megfelelően, art deco stílusban készült. A hatalmas Jézus-szobor fő szerkezeti elemeit vasbetonból öntötték, külső borításához a jó ellenállóképességű és a részletek finom kidolgozására is alkalmas zsírkövet használták.[5] A szoborhoz felhasznált követ Svédországból, a Malmö-beli Limhamnból szerezték be. Az emlékművet elemekre bontva szállították Párizsból Rio de Janeiróba, majd – egy külön erre a célra épített – kisvasúttal vitték fel a Corcovadóra és a hegyen állították össze. A munkálatok öt évig –1926-1931 – tartottak; a Megváltó Krisztus szobrot 1931. október 12-én ünnepélyes keretek között avatták fel.[5][6] Az emlékmű elkészítésének költsége 250 000 USD volt, amit főként adományokból gyűjtöttek össze.[7]
Ugyanez az ötlet 1921-ben került ismét a figyelem középpontjába, amikor Brazília függetlenségének 100. évfordulója alkalmából az egyik ismert hetilap pályázatot írt ki egy nemzeti emlékhely megtervezésére. A győztes Heitor da Silva Costa pályaműve lett: egy hatalmas Krisztus-szobor, amely mintha oltalmazón magához akarná ölelni a várost – a mozdulat a szenvedély és a tökéletesség érzetét kelti, egyben kifejezi a felszabadulás és függetlenség örömét. Az elképzelés megvalósítására a Rio de Janeiró-i főegyházmegye Emlékműhét elnevezéssel Brazília-szerte sikeres adománygyűjtést rendezett.
A szobor Párizsban készült. Kivitelezésén építész-mérnök-szobrász csoport dolgozott; nehéz műszaki feladatot kellett megoldani: felvinni az emlékművet a hegycsúcsra és ott olyan statikai megoldást találni, amely a szél és az időjárás viszontagságainak is ellenáll. Ezen problémák elméleti megoldása után 1926-ban kezdett Paul Landowski lengyel-francia szobrászművész a fej és a kezek megformálásához. A törzs és a karok részletes megtervezését Heitor da Silva Costa építészmérnök végezte.[4] Az óriási mű a húszas évek rendkívül felkapott művészeti irányzatának megfelelően, art deco stílusban készült. A hatalmas Jézus-szobor fő szerkezeti elemeit vasbetonból öntötték, külső borításához a jó ellenállóképességű és a részletek finom kidolgozására is alkalmas zsírkövet használták.[5] A szoborhoz felhasznált követ Svédországból, a Malmö-beli Limhamnból szerezték be. Az emlékművet elemekre bontva szállították Párizsból Rio de Janeiróba, majd – egy külön erre a célra épített – kisvasúttal vitték fel a Corcovadóra és a hegyen állították össze. A munkálatok öt évig –1926-1931 – tartottak; a Megváltó Krisztus szobrot 1931. október 12-én ünnepélyes keretek között avatták fel.[5][6] Az emlékmű elkészítésének költsége 250 000 USD volt, amit főként adományokból gyűjtöttek össze.[7]
Megjegyzések
Megjegyzés küldése