Andrea Mantegna (1431 körül, Isola di Cartuna, – 1506. szeptember 13. Mantova) a térérzékelés, a perspektíva mestere és a quattrocento kiemelkedő művészegyénisége volt. Mint Francesco Squarcione(1397–1468) festő fogadott fia és tanítványa kezdte el karrierjét Padovában, ahova szintén eljutott a XV. század közepére Donatello és Masaccio szellemi hatása. E.H. Gombrich ezt írja róla “Mantegna is, mint Giotto vagy Donatello, az eseményt a maga egykori valóságában akarta feleleveníteni, de mást értett valószerűségen, mint nagy elődje. Az igények megnőttek azóta, Giottónak egyedül az emberi tartalom volt a fontos, igyekezett maga elé idézni a férfiak és nők mozdulatait, viselkedését az adott helyzetben. Mantegnát a környezete is érdekli.”
Talán ez a festmény – melyet Vasari szerint a művész soha nem mutatott meg senkinek -, bizonyítja leginkább Mantegna kísérletező hajlamát a perspektívával kapcsolatban. A fekvő holttest szokatlan, a blaszfémia határát súroló beállításban jelenik meg: az előtérben a szögekkel átütött lábfejek láthatóak, amelyek így sokkal nagyobbak a szinte teljesen eltakart fejnél. A jelenet furcsa perspektívája erősen meghatározza a néző helyét: az ágy lábánál vagyunk, szinte ugyanabban a térben Jézussal, így meglehetősen intim közelségben kerülve vele. A kompozíció monokróm, és ez is segít hangsúlyozni azt az igazán figyelemreméltó szobrászati megoldást, amivel Mantegna ábrázolja a nedves lepedőt, amint a márványhoz tapad. (Forrás: artmargok.wordpress.com)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése