Víztükre a tengerszint felett 341,4 méterrel hullámzik. A tó területe 16 996 km², de az Aral-tóhoz hasonlóan zsugorodik, részben mert a belé ömlő folyók vizének egy részét öntözésre felhasználják.[1] Partvonala mintegy 2385 kilométer hosszú. Legnagyobb hosszúsága 605 kilométer, legnagyobb szélessége a nyugati oldalán 74, keleten 19 kilométer. Átlagos mélysége 5,8 méter, mért legnagyobb mélysége 25,6 méter. Szerkezetileg tulajdonképpen öt medencéből áll, melyeket szűkületek választanak el egymástól, és közülük a négy kisebb esik a keleti, keskenyebb részre. Vizének térfogata 106 km³. Vízgyűjtőjének területe 413 000 km², ennek 85%-a Kazahsztánban van, a többi Kínában, illetve egy nagyon kis rész Kirgizisztánban. A tó nyugati oldala édesvizű, a keleti azonban sós, annak ellenére, hogy ott az átlagos mélység 1,7-szer nagyobb. Ennek az az oka, hogy a nyugati medencébe érkező folyók sokkal több vizet szállítanak. A Balkas-medence vizei főként hét folyón keresztül jutnak a tóba. Ezek közül a legnagyobb az Ili folyó, amely a ripári övezetek vizének legnagyobb részét viszi a tóba (főleg Kína Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területének hegyeiből), más folyók, mint például a Karatal, felszíni és földalatti folyásokat is gyűjtenek. A többi beléömlő folyó: Akszu, Lepszi, Bian, Kapal, Kokszu.
A világ állóvizeit alapvetően két csoportba oszthatjuk: vannak az édesvízűek (ez a túlnyomó többség), és vannak az igen ritka sósvízűek, mint például a Holt-tenger. És van a Balkas-tó Kazahsztán és Kína határán, ami egyszerre mind a kettő: a keleti oldalán sós a vize, a nyugatin édes.
Ez a maga 16 400 négyzetkilométerével a világ 16. legnagyobb tava, a mi Balatonunknál nagyjából 28-szor nagyobb. És abban is a Balatonra hasonlít, hogy élesen elkülönül egy keleti és egy nyugati medencére, csak a Tihanyi-félsziget helyett ott az alig 3 kilométer széles Uzynaral-szoros van középen. És míg a nyugati medencéből az Ili folyó deltája kivisz vizet, a keleti oldalon csak a párolgással veszít vizet a tó. Csodálatos módon ez a két jelenség pont egyensúlyban van, így a tó két oldala között gyakorlatilag nincs vízmozgás. Ennek az az eredménye, hogy a nyugati oldal vize iható, bár a 0,5%-os sótartalma azért érezhető, de bőven az óceánok 3,5%-os adata alatt van. (A világ legkevésbé sós tengere egyébként a Balti-tenger, 1%-kal.) A keleti oldal sótartalma viszont 4-6% között mozog, vagyis sósabb az óceánoknál. A két oldal vize látványra is erősen különbözik: az édesvíz zavaros, sárgás-szürkés árnyalatú, és alig egy méterre lehet csak ellátni benne, ezzel szemben a sós oldal gyönyörű kékeszöld, tiszta, és 5-6 méterre átlátszó.
(Forrás: index.hu, wikipédia)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése