1831.
április 22-én Delhi,
Agra és
Benáresz érintésével
Kalkuttába érkezett és beköltözött az
Asiatic Society (
1832-ig
Ázsiai Társaság,
1832-től
Bengáli Ázsiai Társaság)
székházába, hogy átvegye a Társaság könyvtárának rendezését, és ahol
tibeti-angol szótára és nyelvtana nyomdai előkészítésének szentelte
idejét. Egy kis cellában élt, amelyet ritkán hagyott el.
1832-től a
Journal of the Asiatic Society of Bengal című folyóiratban publikált.
1833. november 15-én a
Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta.
1834.
január 5-én megjelent az első, tudományos alapossággal megírt és hiteles tibeti-angol szótár, valamint tibeti nyelvtan Csomától, melyet
Kalkuttában adtak ki, 500-500 példányban. Ezekből Csoma 50-50 példányt hazaküldött.
Február 6-án a
Bengáli Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagjává választotta.
1835 és
1837 között Észak-Bengália különböző vidékein nyelvészeti tanulmányokat folytatott. Megfordult
Maldában,
Titaljában (Titaliah) és
Dzsalpaiguriban. Ott ismerkedett meg a szanszkrit, a bengáli és a mahrutta nyelvekkel.
1835
decemberében Molla Eszkander Csoma néven két évig az észak-bengáli
Titaljában tartózkodott, ahol eredeti céljának megfelelően az őshazát
kereste a nyelvrokonítás (összehasonlító nyelvtudomány) módszerével.
"Így ér véget majd küldetésem, ha egyszer be tudom majd
bizonyítani, hogy ellentétben a finn–magyar elmélet mellett kardoskodók
megnyilatkozásaival, a magyar nép igenis Attila népe."
Lhásza, Tibet fővárosa, XIX. század
1837 decemberében visszatért
Kalkuttába,
ahol csaknem öt évet töltött könyvtárosként, remetei magányban,
tudományos munkát végezve. Csoma ekkor már csaknem 20 nyelven írt vagy
olvasott:
latin,
görög,
német,
francia,
angol,
orosz,
szláv,
héber,
arab,
török,
perzsa,
szanszkrit,
tibeti,
hindusztáni,
bengáli,
pushtu,
muhratta, és valószínűleg
románul is tudott. Ezekben az években többször találkozott Kalkuttában
Schöfft József Ágoston magyar festővel és világutazóval. Ő készítette az egyetlen hitelesnek mondható portrét Kőrösi Csoma Sándorról.
Kőrösi Csoma Sándor emléksztúpa
Taron
1842 februárjában megkísérelte a
Lhászába való eljutást. A
Mahananda folyón vízi úton haladt, ahol a mocsaras, egészségtelen éghajlatú vidéken gyalogosan kelt át és
maláriát kapott.
Március 24-én megérkezett
Dardzsilingbe.
Április 4-én súlyos rohamok kínozták, egészségi állapota a láz következtében nagyon leromlott.
Április 11-én,
reggel 5 órakor Kőrösi Csoma Sándor földi élete véget ért. Másnap a
dardzsilingi európai temetőben helyezték végső nyugalomra, a
Himalája harmadik legnagyobb csúcsa, a
Kancsendzönga (KangchenDzö-nga) árnyékában.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése