Genghis-Khan

A Mongol Birodalom (1206–1368) – korabeli mongol nevén mongol jeke ulusz („nagy mongol birodalom”) ^[1] – a világtörténelem valaha volt legnagyobb kiterjedésű egybefüggő területet uraló államalakulata volt: 26 millió km²-en terült el, ^[2] és fénykorában több mint 100 millió alattvalója volt.^[3] Területét tekintve csak a Brit Birodalom előzte meg, de annak a területe tagolt volt.
A birodalom Dzsingisz mongol nagykán hódításai következtében jött létre, aki 1201-ben lett a szűkebb értelemben vett mongolok kánja és ekkor vette fel a Dzsingisz kán nevet. ^[4] Hódoltatta a többi mongol nyelvű törzsszövetséget, a tatárokat, kereiteket, najmanokat és merkiteket, akik végül 1206-ban nagykánjukká választották, és az egyesített, ekkor már keleten mongoloknak, nyugaton tatároknak hívott törzsekkel meghódította Ázsia és Kelet-Európa nagy részét.
Dzsingisz kán a mongol hatalommegosztás jegyében még életében felosztotta fiai között a birodalmat, egy-egy területet juttatva nekik közvetlen kormányzati területként, a saját nagykáni fősége alatt. A Mongol Birodalom végét 1368-tól számítjuk, amikor is a nagykánok által uralt magterület, Kína végleg elveszett.

Timur Lenk restaurációs kísérlete a 14-15. század fordulóján nem járt sikerrel, de a birodalom egyes utódállamai egészen sokáig fennmaradtak.