Ismét a csoda
Verdesi szárnyait s kicsi lábain
mosolyogva perdül, táncol, mi pedig
tágra nyílt szemekkel csodáljuk.
Ez ám a mulatság, lakodalom nálunk.
Holdanya csillaga ő, szüreti szombatra,
esküvőre hívott minket s mondta,
a buli jó lesz, de nem mondta,
sőt titkolta, vendéget társsal fogad.
Aztán mint tavasszal a bimbó,
úgy pattan a hír, váratlan áldás.
Gazdagabb is talán, vagy mégse,
gyors a bizonyosság, ez új élet és egy.
Rohannak a napok, elfut a tél,
már az új tavasz is felnőtt rég.
Foltokban rozsdáll az orgona,
oly közeli ismét a csoda.
Májusnak e napján szőlőrügyek fáznak
és félnek, hogy ereje lesz még a télnek,
de a kikelet a nyárba olvad ma,
a csodát ő is látja, így akarja.
Megszületik máshol, máshogy, máskor,
ugyanazon tündér iskolából.
Ősi anya nevét kapja, Emese,
tünemény, hajnali fény kedvese.
Járandóság ez, vagy juss is talán,
tartozok neked te kicsi lány.
Adósságot törleszteni, kézbe tollat venni,
ez most a tisztem, köszönteni.
Cinkos a május, kedvemet keresi,
boldog vagyok, keresse, teheti.
Látom, az örömöm mindenkié,
így válik életem teljesb értékűvé.
Szervusz hát drága, tündérek virága,
Isten hozott egy másmilyen világban.
Kicsiny szívedbe fogadj be, kérlek,
a miénkben benne vagy már régen.
Hófehér takarót borított ránk az ég,
fenyőillatban a karácsonyi lég.
Meghitt családi körben a szobánkat
betölti a barna meleg, a szeretet.
Halk zene szól és ebben a csendben
körülöttünk tündérek neszeznek.
Nem kapcsolunk villanyt, Holdanya két Csillaga
úgyis beragyog minket.
Emesének szeretettel 2007. év karácsonyán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése