A Faust Johann Wolfgang von Goethe 1832-ben megjelent posztumusz műve.
Goethe a Faust-témával már 1774 táján kezdett foglalkozni. Ekkor készült el az ős-Faust, amely még csak a későbbi első rész néhány jelenetét tartalmazta, 1790-ben pedig a Töredék. 1797-ben a költő folytatta a félbehagyott művet. 1808-ban megjelent az első rész, a másodikhoz a szerző csak 1824-ben kezdett hozzá, amit röviddel halála előtt fejezett be. A teljes alkotás nyomtatásban 1832-ben látott napvilágot.
A Faust-könyvek a világdrámák sorába tartoznak; gondolati gazdagságukkal, filozófiai mélységükkel és művészi tökéletességükkel a világirodalom legnagyobb alkotásai. A lét egyetemes, nagy kérdéseire keresik a választ: mi a célja az emberi életnek? Mit kell tennünk, hogy kibontakoztassuk egyéniségünket?
A goethei életmű fő alkotása a Faust. Alkotója szinte egész életén át dolgozott rajta. A téma, a megismerésre, tudásra szomjazó emberi vágy drámája nem nála jelenik meg először. Vándorútja hosszú: kezdve a Faust Népkönyvön, amely ennek a motívumnak első írásos változata, Christopher Marlowe drámáján át a 18. századi Friedrich Müller, valamint Klinger Faust-alakjáig. Ezekkel egy időben már készült Goethe művének első változata, az úgynevezett ős-Faust. Ezt követte 1808-ban a végleges mű első német kiadása.
A dráma alapgondolata közismert: Faust egyezséget köt az ördöggel (Mefisztó), hogy miközben az ördög minden óhaját teljesíti, halála után átengedi neki a lelkét, ha akad az életében egyetlen olyan pillanat, amikor valóban boldognak érzi magát. Az első rész líraibb, szubjektívebb: az elvont tudásból való kiábrándulás, a mágia sikertelen kutatása, s a tragikus szerelem Goethe személyes élménye. A fausti megismerésvágy a kor szellemének hatása, amelyben a francia forradalom előtti években feltörő polgárság mindentudásra való törekvése fejeződik ki.
Az első rész vezérmotívuma, a Margit-tragédia, az elcsábított és gyilkossá lett lány története, az elavult társadalmi rend, a merev előítéletek és a képmutató erkölcs elleni vád. Itt Faust még az úgynevezett "kisvilágban" bolyong, tévedései, csalódásai személyes, emberi jellegűek. A második – kevésbé ismert és olvasott rész – a "nagyvilágba" viszi főhősét.
Faust a közéletben keresi cselekvése értelmét, s bár csalatkozik, végül az alkotó mégis megváltja, küzdelmét jutalmazva feloldozza a hőst, jelképezve, hogy a küzdő ember nem bukhat el. (Forrás: Wikipédia)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése