Hebridák

Prehisztorikus kor

A Hebridákat mezolitikus korban népesítették be az emberek, körülbelül i. e. 6500 körül, azután, hogy a klimatikus viszonyok megengedték az emberi letelepedést. A neolitikus korból számos építmény maradt fent, például állókövek Callanishnél, amiket az i. e. 3. évezredre datálnak. Prehisztorikus vadászok múmiáit találták meg Cladh Hallanban, ami az Egyesült Királyság egyetlen olyan bronzkori települése volt, ahol ilyen múmiákat találtak.

Kelta kor

A Külső-Hebridák első írásos említése Pomponius Mela nevéhez fűződik, aki az 1. században írta le egy 7 szigetből álló csoport neveként a Haemodae szót. Idősebb Plinius a nevet Hebudes alakban használta. Más régi írók, mint Ptolemaiosz is megemlítették a sziget nevét. I. e. 55-ben a görög történész, Diodorus Siculus azt írta, hogy van egy sziget, aminek Hyperborea a neve (azt jelenti, "messze északon"), ahol egy kerek templom áll, ahol 19 évente a Hold nagyon közel látszik a Földhöz. Ez az említés talán a Callanish-i kőkörre vonatkozik.
A 6. század előtt a szigeten élt emberekről keveset tudni. Az első részletes feljegyzések Szent Kolumba Ionára való érkezésétől léteznek.

Norvég uralom

A Man sziget és a Hebridák királysága 1100 körül

A Hebridák már a 9. század előtt norvég uralom alá kerültek. A norvég törvényeket 1098-ban vezették be, amikor Edgar skót király elegett tett III. Magnus norvég király követelésének. A skótok azután fogadták el Magnust királyként, miután az meghódította az Orkney-szigeteket.
A Belső- és Külső-Hebridák norvég uralma állandó háborúskodáshoz vezetett mindaddig, míg 1156-ban a Külső-Hebridák le nem váltak. A Külső-Hebridák a A Man sziget és a Hebridák Királysága fennhatósága alá tartoztak ezután is, de a Belső-Hebridák Somerled vezetése alá kerültek. Két évvel később Somerled lett az utolsó, aki a Mann és a Szigetek királya címet viselte. Miután 1164-ben meghalt, Mann uralkodói többé nem voltak befolyással a Belső-Hebridákra.

Skót uralom

1262-ben felkelés tört ki Skye szigetén, és ez arra késztette IV. Haakon norvég királyt, hogy személyesen rendezze az ügyet. 1263 végén Haakon nagy inváziós sereggel kelt útra, mintegy 200 hajóval és 15000 katonával. A skót partoknál kitört vihar mintegy 40 hajót vetett partra Loch Lomondnál. Végül csak egy kisebb csetepaté tört ki, ahol a norvégok és Man szigeti szövetségeseik nem tudtak többet elérni, mint egy kisebb taktikai győzelmet III. Sándor skót király fölött. A csata után a rossz időjárás miatt a norvégoknak vissza kellett hajózniuk Ornkeyra. Miután megérkeztek, Haakon úgy döntött, áttelelnek és következő nyáron indulnak ismét útnak. A király azonban decemberben meghalt, a koronát fia, VI. Magnus örökölte, aki fontosabbnak tartotta a békét a skótokkal, mint hogy ilyen messze Norvégiától mindenáron megtartsák a norvég fennhatóságot. Az 1266-os Perth-i Egyezmény kimondta, a Hebridáknak és a Man szigetnek egy egyszeri 4000 márkát, valamint évente további 100 márkát kell fizetniük, és hogy a Shetland és Orkney szigetek továbbra is norvég uralom alatt maradnak.