Szputnyik-1

A Szputnyik–1 mindössze 83,6 kg-os volt. Az egész kísérlet elsődleges célja az első kozmikus sebesség elérése volt. Ez inkább a hordozóeszközzel szemben támasztott követelményeket, maga a szonda, mint hasznos teher, csak passzív részese volt a kísérletnek. A csekély tömeg is ezt támasztja alá: a siker érdekében minél kisebb tömegre törekedtek, hogy bizonyosan sikerüljön a Föld körüli pálya elérése.
Felépítését tekintve egy 58 cm átmérőjű alumíniumgömb volt, amelynek egyik oldalán négy darab, 2,4 m-es antenna nyúlt hátra. A kis műhold két rádióadót vitt magával (az egyik 20, a másik 40 MHz frekvencián sugárzott). Az adók teljesítménye 1 W volt. A rádióadó a mára legendássá vált bip-bip-bip csipogást sugározta, melyet a világ minden táján sikerült fogniuk a rádióamatőröknek (és más, például katonai rádióvevőknek). A rádióadás méréseiből sikerült meghatározni, hogy a Szputnyik pályája milyen határok között változik (földközelpont 215 km, földtávolpont 935 km). A rádióadás elemzéséből következtetni lehetett az ionoszféra elektronsűrűségére, amely rádiótechnikai szempontból volt fontos mérés.

A rádióméréseken kívül a szonda testébe hőmérőt és nyomásmérőt is helyeztek el annak mérésére, hogy a működés ideje alatt éri-e meteortalálat az űreszközt.