Mózes I. könyve 11. fejezetének elbeszélése szerint Noé utódai, akik még mind egy nyelvet beszéltek, Sineár földjére mentek és ott egy várost meg egy tornyot akartak építeni, amelynek csúcsa az égig érjen. Isten
azonban meghiúsította a törekvésüket és megbüntette elbizakodottságukat
azáltal, hogy összezavarta nyelvüket úgy, hogy nem értették meg
egymást, és elszéledtek a Földön.
Bábel város neve a babilóniai csonka toronyhoz fűződik, amely óriási méreteivel olyan benyomást tett, mint olyan emberek műve, akik semmitől sem riadtak vissza. Sokan azon a nézeten voltak, hogy a Bábel tornya alatt a Bél-templom értendő, amely Babilónia leghatalmasabb építményei közé tartozott. Hérodotosz szerint, aki még látta, négyszögű épület volt, amelynek minden oldala két sztadion hosszú (nagyjából 2×200 méter). A közepén állott egy nyolcemeletes torony, amelynek csúcsára lépcsők vezettek föl. A legfelső emeleten a szentély volt, amely Diodórosz szerint csillagvizsgálóul is szolgált. E Bél-templomot sokan azonosították a Hilla-helységtől 9 km-re délre fekvő Nimrud nevű romokkal, amelyeket újabb időkben ismételten megkutattak és leírtak. Egy felirat alapján alapos a föltevés, hogy a romok helyén Borszippa állott. II. Nabú-kudurri-uszur király feliratát is megtalálták négy agyaghengeren az épület négy sarkán, amelyben elmondja, hogy az elhanyagolt tornyot, amely Bél–Nabún szentélye volt, helyreállíttatta. Az épület hét emelete a hét bolygó istenségeinek volt szentelve, azok színére festve. Mivel azonban Borszippa és Bábel között mindig különbséget tesznek és Bábelben több hasonló építmény volt, igen valószínűtlen, hogy a szentírás elbeszélése éppen e toronyhoz fűződik. Az a föltevés, hogy a feliratokban a „bábeli nyelvzavar"-ról szó lenne, valamint „Borszippa" azon etimológiája, mely szerint „nyelvtornyot" jelentene, teljesen alaptalan.
Bábel város neve a babilóniai csonka toronyhoz fűződik, amely óriási méreteivel olyan benyomást tett, mint olyan emberek műve, akik semmitől sem riadtak vissza. Sokan azon a nézeten voltak, hogy a Bábel tornya alatt a Bél-templom értendő, amely Babilónia leghatalmasabb építményei közé tartozott. Hérodotosz szerint, aki még látta, négyszögű épület volt, amelynek minden oldala két sztadion hosszú (nagyjából 2×200 méter). A közepén állott egy nyolcemeletes torony, amelynek csúcsára lépcsők vezettek föl. A legfelső emeleten a szentély volt, amely Diodórosz szerint csillagvizsgálóul is szolgált. E Bél-templomot sokan azonosították a Hilla-helységtől 9 km-re délre fekvő Nimrud nevű romokkal, amelyeket újabb időkben ismételten megkutattak és leírtak. Egy felirat alapján alapos a föltevés, hogy a romok helyén Borszippa állott. II. Nabú-kudurri-uszur király feliratát is megtalálták négy agyaghengeren az épület négy sarkán, amelyben elmondja, hogy az elhanyagolt tornyot, amely Bél–Nabún szentélye volt, helyreállíttatta. Az épület hét emelete a hét bolygó istenségeinek volt szentelve, azok színére festve. Mivel azonban Borszippa és Bábel között mindig különbséget tesznek és Bábelben több hasonló építmény volt, igen valószínűtlen, hogy a szentírás elbeszélése éppen e toronyhoz fűződik. Az a föltevés, hogy a feliratokban a „bábeli nyelvzavar"-ról szó lenne, valamint „Borszippa" azon etimológiája, mely szerint „nyelvtornyot" jelentene, teljesen alaptalan.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése