A Távolban egy fehér vitorla (Белеет парус одинокий) Valentyin Petrovics Katajev 1936-ban megjelent műve.[1] A klasszikus ifjúsági regény Magyarországon a rendszerváltás előtti nemzedékek kedvelt olvasmánya volt. A regény Katajev gyermekkori élményeiről szól, címe Lermontov Vitorla című versének kezdősorát idézi.[2]
Vitorla (Magyar)
Távolban egy fehér vitorla
Tenger kék ködén átragyog.
Mért indult messzi országokba?
És otthonában mit hagyott?
A szél süvölt, hullám dobálja,
Az árboc recseg, s meghajol;
Nem vár sehol szerencse rája
S nem is volt boldog még sehol!
Napfény füröszti fenn aranyban,
Alatta tenger tiszta kékje,
És ő elindul, nyughatatlan,
Mint kit vihar közt vár a béke!
Tenger kék ködén átragyog.
Mért indult messzi országokba?
És otthonában mit hagyott?
A szél süvölt, hullám dobálja,
Az árboc recseg, s meghajol;
Nem vár sehol szerencse rája
S nem is volt boldog még sehol!
Napfény füröszti fenn aranyban,
Alatta tenger tiszta kékje,
És ő elindul, nyughatatlan,
Mint kit vihar közt vár a béke!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése