Rudyard Kipling: Ha…

Rudyard Kipling: Ha…

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, 
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket, 
ha kétkednek benned, s bízol magadban, 
de érted az ő kétkedésüket, 
ha várni tudsz és várni sose fáradsz, 
és hazugok közt se hazug a szád, 
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, 
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod, 
gondolkodol – becsülöd a valót, 
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, 
s ugy nézed őket, mint két rongy csalót, 
ha elbírod, hogy igazad örökre 
maszlag gyanánt használják a gazok, 
s életműved, mi ott van összetörve, 
silány anyagból építsék azok.

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, 
van merszed egy kártyára tenni föl, 
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban, 
nem is beszélsz a veszteség felől, 
ha paskolod izmod, inad a célhoz 
és szíved is, mely nem a hajdani, 
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, 
csak Akaratod int: „Kitartani”,

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted, 
királyokkal jársz, s józan az eszed, 
ha ellenség, de jóbarát se sérthet, 
s mindenki számol egy kicsit veled, 
ha a komor perc hatvan pillanatja 
egy távfutás neked s te futsz vígan, 
tiéd a Föld és minden, ami rajta, 
és – ami több – ember leszel, fiam.

(Kosztolányi Dezső fordítása)