Fogadd el!
Fénysebességgel érkezett és robbant
millió darázs csípéssel
felizzó parázsból lángolón egy varázs.
Hozzá szavakat keresek, cifrákat,
jókat, még kimondhatókat,
de nem találok és ami marad
az egyszerű, örök, a szerelem.
Szeretlek.
Érints meg! Én vagyok Te,
Te pedig Én vagyok.
Benned feszül hosszú útra
indulni készen minden izom szalagom,
idegszálacskáid finom rostjainak
örömtáncát én érzem, mert
egyszerre dobban már a szívünk.
Szeretlek.
Régtől emésztő gondolatok fussatok,
hagyjátok itt, adjátok nekem
a felgyorsult, megdrágult időt, mert
értelmet kapott minden pillanat.
Cinkosok lettünk hát, csibész tolvajok.
Amit loptunk, bevallhatjuk,
közös jövőt és tiszta holnapot.
Add a kezed, szorítsd meg jól,
ne engedd soha, hisz a tiéd.
Fogadd el, kérlek, mindketten áhítjuk!
Valóság a vágy, kell ez a szerelem,
Ez az én életem, ezt adom én neked.
Szeretlek tisztán és egészen,
féltve őrzött hűséggel.
Szeretlek.
Nézz most rám és figyelj!
Szememben a béke, hosszú
útról megtérő, pihenő madár.
Hallod a csendet?
Ez lelkem sóhaja, táguló szabadsága.
Érzed a nyugalmat? Sebes folyású
pataknak folyót érő gyöngy-halála.
Ígéretem tanúi emberek, ti legyetek,
fáradó nap sugára
világgá vidd a hírt, repítsd!
És reggelig, amíg visszatérsz,
égi udvarodból Te gyere közénk
Holdanya új csillaga
és mosolyogj ránk!
Gábor és Orsolya esküvőjére
2006. október
Megjegyzések
Megjegyzés küldése