Korai Karácsony
Különleges furcsán tavaszi ez az éjszaka,
pedig nemrég hullott csak le mind a gyümölcs.
Langyos szél zargat fodor felhőcskéket, bosszantják
ezüstházában az éjszakát vigyázó holdat.
Más ez az év is, rendkívüliekkel teli.
Tavasz és nyár összebeszélt, egymással élt,
lehet az ősz is ezt teszi a téllel.
Nem volt édes a must, nem hullott a falevél.
Állandósult türelmetlen várakozás ez a
felforgatott esztendő.
Füvet hizlaló esők, újra fakadt források,
februártól advent, októberben karácsony.
A napi gondokat felejtő álomhoz
a szokatlan idejű csöngés riasztó.
Hosszú folyosó, derengő fénye zöld,
ismerős ez a hely, maradok és várok.
Pattog a fény, vagy köröttünk a feszültség,
belül mélyen kitörni kész derültség.
Készülőben örök, ismétlődő csoda,
erre várni agyam s szívem teljes joga.
Néhány napos gyerekek, egyikük se sír,
mély a csend, pisszenni se mer senki.
Mi se, csak szótlanul nézünk egymásra
s gyerekeink készek tündérfogadásra.
Aztán már csak röpke pillanatok múlnak
és sír- sír egy tisztuló tüdő, egy kinyílt virág.
Határozottan, rövid ideig, zengőn, ércesen, mégis
figyelemmel, ne zavarjon fáradtat, ne ébresszen alvót.
Hétköznapi hangok és zörejek neszeznek,
törik gyorsan szét a képet, erre vízcsap tetéz még rá,
mint amikor hajnalban a kakas szólal,
ébresztgetni bársonynak hitt hangon pelyhes csibét.
Új édesapa jön, dicsekvőn és büszkén,
karjába bugyolálva minden földi vagyona.
Felénk tartja, bámuljuk és a kicsi félénken
pillant fel egy ismeretlen világra.
Sok hónapos féltést, aggodalmat
a nem látható sóhaj, szétáradó szeretet váltja .
Szeméből kibuggyan az erre percek óta váró könnycsepp
s hálából gyermekét anyjának nyújtja át.
Holdanyát tisztán láttam, hogy kacagott
és lazán, csuklóból dobott
egy szikrázó csillagot fel az égre.
Otthon a kertben egy falevél puhán földet ért.
Eszternek 2005. év karácsonyán.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése