Sólyomszárnyakon
Hegyes, hosszú farkkal bodros, barna felhőkkel játszik,
bökdösi, kitárt szárnyakkal űzi, zargatja őket.
Már a nap cseresznyét festő mosolya látszik
s juthat fénye, erősödő melege a földre.
Táncol a sólyom fenn az ég tengerében,
uraként a légnek, cikázik, száguld, majd zuhan.
Nem vadászik, lassul a föld közelében,
csendesen köröz, nesztelenül suhan.
Karmait behúzza, bársony simasággal
teste ifjú asszonyi testet ér.
Szemeit fürdetve gyönyörködik bátran,
kacéran hajtja terhes nő keblére a fejét.
Az áldott alszik s álmát a tarka mező
virágba borulva suttogja akár egy hírnök:
Méhéből folyó születik, hatalmas, erős,
elhatalmasodó, idegen földre vivő.
Nyújtózik, mosolyog, mint a hajnal, mikor hasad,
a madár csak foltos képe e napban a jónak.
Vezért szül, életet ad hatalmasnak,
népet kovácsolónak, hazát foglalónak.
Öregedő bolygónk leírt egy kört,
május van megint, világot zöldbe borító.
Ősanya, kishúgod Emese csupa erő,
kiságyból kinövő, bárkit megbolondító.
Úgy, ahogy kell, csodálkozik a világra,
csupa csuda mosoly, barátság és derű.
Ámul anyára, apára, nővérkére, a társra,
arcára orrocskát felhúzó grimasz kerül.
Köztünk lépked, fut is talán egyre bátrabban,
határozott, egyenes, szeretettel teli.
Kicsi szája formálgatja már a szavakat,
a jót, vagy rosszat is csak belőlünk merít.
Kihagyni Őt már semmiből nem lehet,
akaratbomba, csak ereje, iránya jó legyen.
Robbanáskor a sólyom szárnya magasba emelje,
ha majd nem lesz már féltékeny fojtása Eszter.
Jóízűen falatozó, nem válogatós.
A szopizás most már csak szokás, játék,
hat csillogó drágakövet fitogtató,
anyának szánt édes, napi ajándék.
Köszöntünk hát kékszemű, szőke tündér
friss meleggel, tavaszi záporral,
kíván sok jót Neked egy másik tündér,
velünk együtt nagy örömmel, boldogan.
Hiányzik a májusi eső, a föld aranya,
szárad és törődik az élet.
Nincs orgonaillat, virága rozsdabarna.
Drága! Lesz-e házad, szabad hazád, én félek.
A kelő nap sugara sötét felhők rabja,
tündériskolából születő sugár Te vagy az.
Jusson el hozzád szellőknek haragja,
az idő szalad, szabadítson hamar – hamar.
Sólyom száll keletnek, fekete felhők közé,
viaskodik, csapkod, míg csendes eső ered.
És csattan a fény, bújik a ború mögé
s már bíborként ragyog a hajnali fény kedvese Te Emeske.
2008. május 25-én Emesének születésnapjára.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése