Gorbacsov

Élete és politikai karrierjének kezdete

Mihail Gorbacsov parasztcsaládban született a Sztavropol melletti Privolnoje faluban. Nehéz gyermekkora volt Sztálin totalitárius szovjet-államában; nagyszüleit kulák-vádak alapján deportálták. Nehézségei ellenére kiválóan teljesített a tanteremben és a sportpályákon is. Osztályában a legintelligensebb tanulónak tartották, fő érdeklődési körébe tartozott a történelem és a matematika. 13 éves korától az iskola mellett már a kolhozban is dolgozott, 15 éves korától pedig a kolhoz gépállomásán kombájnos segéd volt.
Az iskola elvégzése után azonnal munkába állt, gyakornokként ugyanannál a kolhoznál helyezkedett el, ahol édesapja is dolgozott. Az 1950-ben elért rekordtermés betakarításában való részvételéért – 19 évesen – megkapta a Munka Vörös Zászló érdemrendjet. Kiemelkedő intelligenciája azonban fontosabb jövőt vetített előre számára, 1950-ben bejutott a Moszkvai Egyetem jogi szakára. (Kétségtelen, hogy magas állami kitüntetése is előnyére vált a felvételinél.)
Gorbacsov egyetemi évei alatt ismerkedett meg későbbi feleségével, Raiszával. 1953 szeptemberében házasodtak össze, és Gorbacsov államvizsgája után, 1955-ben költöztek vissza a sztavropoli területre.^[1]
Gorbacsov 1952-ben, 21 évesen lépett be az SZKP-ba. 35 éves korában, 1966-ban levelező tagozaton szerzett agrár-közgazdászi diplomát a Sztavropoli Mezőgazdasági Főiskola közgazdasági karán. Pályája gyorsan ívelt felfelé, 1970-ben kinevezték a párt mezőgazdasági ügyekért felelős első titkárává, majd egy évvel később tagja lett a Központi Bizottságnak. 1972-ben már szovjet delegációt vezetett Belgiumba, két évvel később, 1974-ben pedig a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa tagjává vált, mint az Ifjúsági Állandó Bizottság elnöke.
Gorbacsovot 1979-ben beválasztották az SZKP Politikai Bizottságába. Itt Jurij Andropov KGB-elnök patronálása alá került, aki szintén a sztavropoli kerületben született, és Andropov rövid pártfőtitkári ideje alatt többször lépett előre a párthierarchiában.^[forrás?] Személyügyi vezetőként, Andropov közeli bizalmasaként elérte, hogy a kormány minisztereinek valamint a regionális kormányzók 20%-át váltották le, az utódok pedig mind fiatal, jó képességű bürokraták lettek. Az ő idejében emelkedett fel Grigorij Romanov, Nyikolaj Rizskov és Jegor Ligacsov, akik közül az utóbbi kettő Gorbacsov közeli munkatársává vált, Rizskov gazdasági szakemberként, Ligacsov pedig személyügyi vezetőként. Gorbacsov Konsztantyin Csernyenkóval, Andropov utódjával is közeli kapcsolatot épített ki, másodtitkárként működött mellette.

Az új SZKP-ban betöltött pozícióinak köszönhetően széles körű lehetőségei adódtak utazásra és más gondolatok megismerésére, ez alapjaiban változtatta meg országának politikai és társadalmi viszonyairól alkotott gondolatait.