Jan Van Eyck: Az Arnolfini házaspár
A festmény 1434-ben készült polgári megrendelésre.
Kettős portrét ábrázol, amelyen a pár házasságkötése látható. Furcsa lehet, hogy egy házasságkötést látunk, de mégsem templomi a környezet. A korabeli felfogás szerint ez az esemény csak a pár ügye volt, amelyhez csak tanúkra volt szükség. Ha a tükröt jobban megfigyeljük, benne kivehető a két tanú alakja is.
A XVII. szd.-i holland enteriőrben elsőként a fény – árnyék használata tűnhet fel. Van Eyck úttörőnek számított a korában a fénnyel való játék és a képek mélységi elrendezése miatt.
A kép részleteit jobban megnézve sok érdekességet találhatunk. Kezdjük a tükörrel: mint azt már említettem a tükörben felismerhető a házaspár hátulról, valamit felsejlenek a tanúk alakjai is. Ezzel az érdekes elrendezéssel a festő biztosította azt a lehetőséget, hogy annak ellenére, hogy a házaspárról készült a portré a többi jelenlévő is szerepeljen a képen.
A tükör fölött egy felirat olvasható: „Johannes de Eyck fuit hic” azaz „Jan van Eyck itt volt”. Ez inkább értékelendő szignatúraként, mint a kép valós elemeként.
A tükör mellett egy imazsinór látható, amely a rózsafüzérek korabeli mása. A színe alapján borostyánból készült zsinór főleg Lübeckben és Bruggeben volt fellelhető, így mondhatni jelzi a házaspár hovatartozását.
A csilláron egy szál gyertya ég a nappali fényviszonyok mellett. Ez nem a megvilágítást szolgálja, hanem az oltároknál megszokott örökmécsest kívánja leképezni.
Az otthon tárgyilagos ábrázolásához tartoznak a szekrényen a narancsok, az ablakban az alma, a szobában széthagyott lábbelik és természetesen a kutya is.
A festmény a londoni National Gallery-ben található.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése