“Ekkor
gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig
feddik vala azokat, a kik hozák. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede
és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el
őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: A ki nem
úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be
abba. Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.”
A
felolvasott Igéből elénk táruló gyönyörű jelenet által Isten először a
gyermekeink felé, azután önmagunk felé irányítja a figyelmet. Próbáljuk
meg hát így követni az Ige útmutatását.
Gyermekeket hoztak Jézushoz. Nyilván édesanyák. Az Igéből kitűnik, hogy egészen kicsi gyermekeket hoztak, olyanokat, akik még járni sem tudtak, sem beszélni, legfeljebb sírni vagy nevetni. Érthetőa tanítványok buzgólkodása: mit akarnak ezek az asszonyok az ilyen apróságokkal? Mit képzelnek, Jézusnak van ilyesmire ideje? Nincs fontosabb dolga, mint kicsi gyermekekkel foglalkozni? Hát mit értenek ezek még Jézus tanításaiból, mi fogalmuk lehet ezeknek isteni személyéről, megváltói működéséről? Mit akarnak itt ezekkel a gyermekekkel? Megváltás, örökélet, újjászületés, bűn: súlyos szavak, nem gyermekeknek való! - “Menjetek innen, ne zavarjátok a Mestert!” - próbálták elterelni őket. Ritkán fordul elő, hogy Jézus haragudott. De most íme azt olvassuk, hogy amikor látta a tanítványainak az ügyködését, haragra gerjedt, - annyira oktalannak, annyira evangéliumellenesnek, annyira bűnnek érezte a tanítványok igyekezetét, hogy haragra gerjedt miatta.
Hát ennyire félreismerik Őt, ennyire más lelkivilágban élnek, ennyire nem tudják még mindig, hogy miért jött Ő közéjük? Kitárta a kezét a gyermekek felé: “Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa. És azután ölébe vette őket, és a kezét rájuk téve megáldotta őket!”
Gyermekeket hoztak Jézushoz. Nyilván édesanyák. Az Igéből kitűnik, hogy egészen kicsi gyermekeket hoztak, olyanokat, akik még járni sem tudtak, sem beszélni, legfeljebb sírni vagy nevetni. Érthetőa tanítványok buzgólkodása: mit akarnak ezek az asszonyok az ilyen apróságokkal? Mit képzelnek, Jézusnak van ilyesmire ideje? Nincs fontosabb dolga, mint kicsi gyermekekkel foglalkozni? Hát mit értenek ezek még Jézus tanításaiból, mi fogalmuk lehet ezeknek isteni személyéről, megváltói működéséről? Mit akarnak itt ezekkel a gyermekekkel? Megváltás, örökélet, újjászületés, bűn: súlyos szavak, nem gyermekeknek való! - “Menjetek innen, ne zavarjátok a Mestert!” - próbálták elterelni őket. Ritkán fordul elő, hogy Jézus haragudott. De most íme azt olvassuk, hogy amikor látta a tanítványainak az ügyködését, haragra gerjedt, - annyira oktalannak, annyira evangéliumellenesnek, annyira bűnnek érezte a tanítványok igyekezetét, hogy haragra gerjedt miatta.
Hát ennyire félreismerik Őt, ennyire más lelkivilágban élnek, ennyire nem tudják még mindig, hogy miért jött Ő közéjük? Kitárta a kezét a gyermekek felé: “Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa. És azután ölébe vette őket, és a kezét rájuk téve megáldotta őket!”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése