Kempelen Farkas

A sakkozógép már a maga korában is világhírnévre tett szert, hiszen Kempelen és későbbi tulajdonosai egész Európát és Észak-Amerikát bejárták ezzel a „bűvészmutatvánnyal”. A korabeli közönséget ámulatba ejtette, hogy a sakktábla másik oldalán ülő török bábu úgy játszik akár egy igazi ember. A korabeli legendák azt rebesgették, hogy egy ember van a gépben, de lelepleződésre soha nem került sor.

Kempelen Farkas (Wolfgang von Kempelen) Mária Terézia utasítására 1769-ben fogott neki a sakkautomata megépítésének, amelyet 1770 elején már be is mutatott az udvar előtt. A korabeli feljegyzések szerint a „Török” első kihívója Cobenzl gróf volt.

Ettől kezdve csak a „Törökként” emlegetett gép nagy karriert futott be európai körútján. Olyan neves emberekkel játszott, mint Benjamin Franklin vagy Napóleon. A „Török” titkát senkinek nem sikerült megfejtenie, ezért évszázadokon keresztül foglalkoztatta a művészeket, tudósokat és a laikusokat. Ennek köszönhetően pedig számos feljegyzés és rajz született a sakkozó „Törökről”.
Az eredeti gép az amerikai körút során 1854-ben a philadelphiai Kínai Múzeumban, egy tűzvészben megsemmisült. A gépből csak a sakktábla maradt fenn. Akkori tulajdonosa, Nepomuk Maelzel pár évvel később felfedte a szerkezet titkát, vagyis hogy a dobozba rejtőzve valóban egy ember mozgatta a török bábú karját.

(lent a hiányzó találmány: beszélőgép)

Kempelen Farkas 1734-ben született Pozsonyban. Apja, Kempelen Engelbert főharmincados, anyja, Spindler Anna patríciuslány (polgárlány). Bátyja, János katonai pályára lépett.
Pozsonyban, Bécsben, Rómában tanult jogot és rézmetszést, beszélt németül, magyarul, franciául, latinul, olaszul és angolul, megszerezte kora természettudományos, nyelvészeti és technikai könyveit. 21 évesen fogalmazó volt a bécsi udvarban, 23 évesen udvari kancellár lett, majd Mária Terézia és II. József tanácsosa. Első feleségét fiatalon elvesztette, második felesége, Gobelius Anna Mária lett, 2 gyermekük nőtt fel, Teréz és Károly.
Igazi polihisztor volt, sokféle tudományos témakör érdekelte, és szerteágazó tudományos tevékenységet folytatott. Mérnöki munkái: a schönbrunni szökőkútrendszer tervének elkészítése, a budai vár vízellátásának megoldása, a pozsonyi hajóhíd megtervezése, gőzgépet tervezett (tárgyalt Wattal, a gőzgép tökéletesítőjével, angliai utazása során), nyomtatógépet tervezett vakok számára, és egy a Száva és az Adriai-tenger között húzódó csatornarendszer építésével is foglalkozott.
Legjelentősebb találmánya a beszélőgép volt, amit süketnémáknak és beszédhibásoknak tervezett, mégsem erről híresedett el, hanem a sakkozógépről.