Munkácsy Mihály: Golgota

Munkácsy Mihály: A „Golgota” c. festményének elemzése 

„Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni." Munkácsy Mihály (1844-1900) 

Amikor megkérdezték Munkácsyt, hogy miért festi ezt vagy azt, mindig azt mondta: "mert úgy kell.»Hát csak azt úgy kell, úgy jutott az eszembe» − felelte egyszerűen, a nagy teremtők öntudatlanságával, de azzal a hatalmas meggyőződéssel, hogy ennek mind úgy kell lenni, mert ő azt úgy képzelte, és másként nem is lehet. Az okát nem tudja, nem is keresi soha, hiszen ő teremt, és nem elemez”[1] – írja Malonyay Dezső, Munkácsy titkára. 

Amikor elemzésbe bocsátkozunk, nem is azt keressük elsősorban, hogy „mit akart kifejezni” a Mester, hanem azt, hogy mi jut eszünkbe róla. Milyen hatást gyakorol ránk? Ez a művészet célja. Minél mélyebb, minél összetettebb gondolatokat ébreszt egy mű, annál inkább megsejtjük benne azt az egyedi, végére érhetetlen, teremtő eszmét, amely életre hívta, és azt a tehetséget, amely formába tudta önteni. Ezt a gondolat-gazdagságot Bibliával a kezünkben tudjuk megközelíteni leginkább, kimeríteni akkor sem. A mű – nem is elemzése, hanem inkább – értelmezése során igyekszünk a kortárs Malonyay Dezső gondolatait követni, annál inkább, mert ő sokat beszélgetett vele, és közelről látta műveinek formálódását. Látni akarjuk Jézust – mondták néhányan, a görögök közül a tanítványoknak (Jn 12,21). Az ember vágya ma is ez: látni szeretné Krisztust, az emberré lett Istent. 

Munkácsy – dacolva a kor teológiai liberalizmusával – láttatta Krisztust: az emberré lett Istent. Nem hagyományos szentképet festett, egyszerre láttatja a szenvedő embert és a szenvedő Istent, egyszersmind a győzelmes Urat is! A londoni Times-ban így nyilatkozott "Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni."[2] 

Krisztus kettős természete titok, mint a fény, amely ha terjed, hullám, ha becsapódik, egy nyaláb anyagi részecske. Munkácsy alkotása láttán fölsejlik valami ebből a titokból. Akár csak úgy, hogy nem győzzük nézni. „Hogyan is?... Krisztust a XIX. századnak!... Gondolatnak is vakmerő volt […] a renaissance isten-emberei után. És a saját Jézusát kellett megtalálnia előbb, akiben úgy higyjen, hogy hinni tudjon benne kora és a jövendők népe is. […] Nem is az okoskodás révén találta ő meg, a mit keresett; az összefoglalóan alkotó lángész segítette hozzá, intuitive látta vászonra képét, […] valamennyit, ami sikerült. Lapozgatva a bibliát, addig habozik és bizonytalankodik, míg végre megkapja eszméjét s azonnal kész kompozícióban áll előtte képe.”[3] 

Munkácsy Mihály: Golgota, 1884 (Pákh Imre gyűjteménye) Kép mérete: 460x712cm

[1] Malonyay Dezső: Munkácsy Mihály. http://mek.oszk.hu/09200/09243/09243.htm
[2] Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája. http://vmek.oszk.hu/01300/01358/html/dokumentum.htm#2
[3] Malonyay (i.m.)

Forrás: http://confessio.reformatus.hu/