Rácz Boglárka

Mecsekfalu
Mondok ma egy verset egy faluról Nektek---
ne nevessetek ki ..figyeljetek..
ahol a Mecsek szíve Istenért dobban..
ott lehettem én is...egy kicsiny faluban..

egy kicsit az enyém lett...a miénk lett a baráttal---
sepertük utcáit...és néha hólapáttal..
lapátoltunk----nehogy elessen Laci bácsi...
és a többi ember...milyen jó volt látni...
mosolygó arcukat és hálás szemeiket--
köszönönték a munkánk....áldd meg mindegyiket...
ahol a kis patak csillámait szórja...
megálltunk mindig....egy kedves jó szóra---
ez nem csak egy munka volt ..ez felelősség..
néztük és csodáltuk a fákat---milyen szép...
de elvették tőlünk ezt a csodát----
és a szivünk ...fellázad és hangosan kiált---
ez nem csupán munka..ez bizalomra épül...
nézem az eget,,,és a szivem szédül..
most panelok lábánál szeméthegyet lapátolok,...
hiszem azt ,hogy visszamegyünk,oda ahol otthon vagyok..
körbeölel a csend...és ismernek a macskák..
ez az igazi...ez a szabadság...
köszönöm az Úrnak hogy ennyi jót adott
ennyi amit akartam...amit a lélek adott..
minden padot .ismerünk a tesómmal
az utat lapátoltuk...és hintettük sóval...
és az a sóhaj...hogy ott lehessünk megint---
Klárika álmomban a kocsmából nekem int..
Gyertek be lányok igyatok egy kávét---
Jó asszony ő aki sokat átélt..
és mindenki nevet ..és mindenki vigad
kimegyünk dolgozunk...az idő meg szalad.....
és minden marad...csak marad a régiben..
ott lenn Mecsekfalun....csak mi vagyunk itt fenn...
két idegen----és visszahuz a szívünk...
Drága Mecsekfalu...nagyon szeretünk...
2018.03.06.Komló,Rácz Boglárka