La Fontaine mesék

A KIS HAL ÉS A HALÁSZ

        A kis hal felnő, hízni kezd,
        s nagy lesz, ha élni hagyja Isten,
        de visszadobnod s várnod ezt,
        csinos kis őrültség szerintem,
hisz hogy megint kifogd, nem lesz tán alkalom.

Egy kisded ponty, ki még fikarcnyi sem vagyon,
halász zsákmánya lett s az nyúlt is már feléje:
«Több mint a semmi, - szólt, bár még kicsiny nagyon,
de majd asztal terül s ez itt kezdő vagyon, -
        no itt a zsák, csusszanj beléje!»
S halnyelven, halkan szólt a rémült ponty, szegényke:
«Mit kezd velem ma még? kis húsom oly keszeg,
        kevés vagyok a félfogára.
        Ha visszadob, nagy ponty leszek,
        kifog majd ujra s nem hiába,
jó pénzt ad értem egy kövér polgári sarj;
        de míly vesződség s mennyi baj, -
        mint én, olyanból száz egy tálnyi -
és szép kis tál! ilyent nem érdemes halászni!»
«Nem érdemes? lehet! - felelte a halász, -
de pontyom, szép öcsém, hiába prédikálsz,
ma este sűlni fogsz, akármennyit papolsz most,
        vár rád a jól bezsírozott rost.»

A «lesz»-nél mindig több, bármily kevés a «van»,
        ez biztos, az - bizonytalan.