Bertók László :Reggel, mikor kihunyom
a szemem
Reggel, mikor kihunyom a szemem,
még kisfiú vagyok, de nőttem,
akkor a napot az égre teszem,
hogy aki akar, fölébredjen.
Délben, mikor én leszek a nagyobb,
sok-sok palacsintát eszem meg,
és mindenkinek én világítok,
de akkor is téged szeretlek.
Este, mikor behunyom a napot,
ne oltsd el a villanyt, ne
menj ki,
én a világ szemefénye vagyok,
sötétben nem látok aludni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése