XIII. Gergely pápa rendelete szerint az új naptár 1582. október 4-én csütörtökön lépett életbe oly módon, hogy az azt követő nap október 15.
péntek lett, a kettő közötti napok abban az évben kimaradtak. Az új
naptár bevezetését azonban a legtöbb országban nem azonnal és nem minden
probléma nélkül fogadták el, elterjedése több évszázados folyamat volt.[2]
Európát az Oszmán Birodalom terjeszkedése fenyegette, a kontinensen vallásháború dúlt, az új naptár elfogadása, illetve elutasítása elsősorban ideológiai kérdés volt. A katolikus Spanyolországban, Portugáliában és Lengyelországban azonnal bevezették, ott ebben az évben az október 4-ét 15-e követte. Franciaországban az év december 20-án vezették be, majd az 1792-ben a forradalom idején bevezetett forradalmi naptár helyett Napóleon 1806-ban ismét életbe léptette. A magyarországi ellenkezést – bár a klérus 1583-as rendelete nyomán itt-ott valóban használták – az váltotta ki, hogy az országgyűlési határozat nélküli bevezetést sokan jogtalannak vélték. Az ellenállás mögött jórészt a protestánsok vallási indítékai álltak. A Német-Római Birodalom katolikus tartományaiban 1583-1585 között, a lutheránus Poroszországban csak 1610-ben vezették be. Nagy Britannia és tengerentúli gyarmatai csak 1752-ben fogadták el. A XVIII. század végére a Gergely-naptár a nyugati keresztény államok többségében elfogadottá vált. A következő évszázadban egyre több nemzet kezdte használni, az utolsók között Oroszországban 1918-ban került sor a bevezetésre.[3]
Európát az Oszmán Birodalom terjeszkedése fenyegette, a kontinensen vallásháború dúlt, az új naptár elfogadása, illetve elutasítása elsősorban ideológiai kérdés volt. A katolikus Spanyolországban, Portugáliában és Lengyelországban azonnal bevezették, ott ebben az évben az október 4-ét 15-e követte. Franciaországban az év december 20-án vezették be, majd az 1792-ben a forradalom idején bevezetett forradalmi naptár helyett Napóleon 1806-ban ismét életbe léptette. A magyarországi ellenkezést – bár a klérus 1583-as rendelete nyomán itt-ott valóban használták – az váltotta ki, hogy az országgyűlési határozat nélküli bevezetést sokan jogtalannak vélték. Az ellenállás mögött jórészt a protestánsok vallási indítékai álltak. A Német-Római Birodalom katolikus tartományaiban 1583-1585 között, a lutheránus Poroszországban csak 1610-ben vezették be. Nagy Britannia és tengerentúli gyarmatai csak 1752-ben fogadták el. A XVIII. század végére a Gergely-naptár a nyugati keresztény államok többségében elfogadottá vált. A következő évszázadban egyre több nemzet kezdte használni, az utolsók között Oroszországban 1918-ban került sor a bevezetésre.[3]
Megjegyzések
Megjegyzés küldése