Rákóczi megtérése

"Győzhetetlen én kőszálom,
Védelmezőm és kővárom
A keresztfán drága áron –
Oltalmamat tőled várom!

Sebeidnek nagy voltáért,
Engedj kedves áldozatért,
Drága szép piros véredért,
Kit kiöntöttél ez világért.

Irigyeim zabolázd meg,
Szándékokban tartóztasd meg,
Szegény fejem koronázd meg,
Mennyen-földön boldogítsd meg!

Életemet ostromolják:
Feszítsd, feszítsd! – azt kiáltják,
Mint gyilkosom, azt kivánják,
És véremet szomjúhozzák.

Reád bíztam ez ügyemet,
Én Jézusom, én lelkemet,
Megepedett bús szívemet
És szegény árva fejemet.

(…)

Ím, elmégyek országomból,
Drága, kedves jó hazámból;
Eddigvaló hajlékomból,
Költöznöm kell jószágomból.

Mutass Jézus kies földet,
Lakásomra adj jó helyet,
Ez életben csendességet –
Jövendőben idvességet!"

II. Rákóczi Ferenc imája