Francesco Hayez A csók

Szerény anyagi körülmények közt élő család ötödik gyermekeként született. Korán megmutatkozott tehetsége a rajzolás terén, ezért nagybátyja beadta egy restaurátor műhelyébe inasnak. 1803-ban felvételt nyert a velencei Új Képzőművészeti Főiskola festő osztályába, ott három évig tanult. 1809-ben feltűnt egy festőversenyen, amelynek révén Rómába mehetett tanulni az Accademia di San Lucába. Rómában Antonio Canova volt a mestere.
1814-ben Nápolyba költözött, ahol Joachim Murat nápolyi királytól kapott megbízásokat. 1822-től élete végéig Milánóban élt és alkotott. Tanított az Accademia Brerában, ebben Luigi Sabatelli festő és rézmetsző támogatta, aki már 1808-tól ott tanított. 1850-től, Sabatelli halála után Hayez lett a brerai Accademia igazgatója. Hayez az 1830-as évek közepén a milánói volt királyi palotában az osztrák császárt dicsőítő freskókat festett. Sokoldalú egyéniség volt, művelte a portréfestést, ezen belül kitűnt a nőábrázolásban, irodalmi szereplők megjelenítésében, történelmi, bibliai, mitológiai alakokat és jeleneteket vitt vászonra és életképeket festett. Hayez is azon festők közé tartozik, kiknek műveit a késő utókornak kellett pontosan beazonosítani, mivel a dátum és az aláírás gyakran lemaradt festményeiről.