Erich Fromm: A szeretet művészete
"Művészet-e a szeretet, vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, „beleesik”? Ez a könyvecske – noha az emberek többsége manapság kétségkivül az utóbbi nézetet vallja – az előbbi feltevésen alapul: a szeretés művészet, melyet meg kell tanulnunk. Ez nem könnyű, de az egyedüli lehetőség arra, hogy ebben az egyre inkább elidegenedő világban az elkülönültséget, a magányt legyőzzük, leküzdjük."
"Hogy anyám szeret, ez passzív élmény. Semmit se kell tennem annak érdekében, hogy szeressenek – az anyai szeretet feltétlen. Mindössze az a teendőm, hogy legyek – hogy az ő gyereke legyek. Az anyai szeretet üdvösség, béke, nem kell megszerezni, nem kell kiérdemelni. De van az anyai szeretet feltétlenségének egy negatív oldala is. Nemcsak nem kell kiérdemelni – nem is lehet megszerezni, kicsikarni, irányítani. Ha van, az maga az üdvösség; ha nincs, akkor oda az élet minden szépsége – és nem tehetek semmit, amivel megteremthetném."
"A hit és a bátorság gyakorlása a mindennapi élet apró részleteivel kezdődik. Az első lépés: észrevenni, mikor és hol veszíti el az ember a hitét, keresztüllátni az ésszerűsítő indokokon, amelyek ezt a hitvesztést vannak hivatva elleplezni, felismerni, mikor cselekszik az ember gyáván, és hogyan igyekszik ezt racionalizálni. Felismerni, hogyan gyengíti az embert minden hitehagyása, és a növekvő gyengeség hogyan vezet újabb árulásra, és így tovább, ördögi körben. Aztán az ember észre fogja venni azt is, hogy noha tudatosan attól fél, hogy nem szeretik, igazából, bár rendszerint öntudatlanul, szeretni fél. Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy a szeretetünk majd szeretetet hoz létre a szeretett személyben is. A szeretet hitből származó cselekedet, és akiben kevés a hit, abban kevés a szeretet is."
"Művészet-e a szeretet, vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, „beleesik”? Ez a könyvecske – noha az emberek többsége manapság kétségkivül az utóbbi nézetet vallja – az előbbi feltevésen alapul: a szeretés művészet, melyet meg kell tanulnunk. Ez nem könnyű, de az egyedüli lehetőség arra, hogy ebben az egyre inkább elidegenedő világban az elkülönültséget, a magányt legyőzzük, leküzdjük."
"Hogy anyám szeret, ez passzív élmény. Semmit se kell tennem annak érdekében, hogy szeressenek – az anyai szeretet feltétlen. Mindössze az a teendőm, hogy legyek – hogy az ő gyereke legyek. Az anyai szeretet üdvösség, béke, nem kell megszerezni, nem kell kiérdemelni. De van az anyai szeretet feltétlenségének egy negatív oldala is. Nemcsak nem kell kiérdemelni – nem is lehet megszerezni, kicsikarni, irányítani. Ha van, az maga az üdvösség; ha nincs, akkor oda az élet minden szépsége – és nem tehetek semmit, amivel megteremthetném."
"A hit és a bátorság gyakorlása a mindennapi élet apró részleteivel kezdődik. Az első lépés: észrevenni, mikor és hol veszíti el az ember a hitét, keresztüllátni az ésszerűsítő indokokon, amelyek ezt a hitvesztést vannak hivatva elleplezni, felismerni, mikor cselekszik az ember gyáván, és hogyan igyekszik ezt racionalizálni. Felismerni, hogyan gyengíti az embert minden hitehagyása, és a növekvő gyengeség hogyan vezet újabb árulásra, és így tovább, ördögi körben. Aztán az ember észre fogja venni azt is, hogy noha tudatosan attól fél, hogy nem szeretik, igazából, bár rendszerint öntudatlanul, szeretni fél. Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy a szeretetünk majd szeretetet hoz létre a szeretett személyben is. A szeretet hitből származó cselekedet, és akiben kevés a hit, abban kevés a szeretet is."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése